Nők a történelemben

Emese a magyar mitológia szerint az Árpád-ház ősanyja. Nevének eredeti jelentése: anyácska. A szó a magyar nyelv legősibb, uráli rétegéből származik.

A névhez és a mitológiai személyhez kapcsolódik az Emese álma című eredetmondánk, amelynek keletkezését, jellegzetességeit és talán első feljegyzését tekintve is egyike legkorábbi mondáinknak. Álmos fejedelem származásáról szól; keletkezését időben a 820 és 997 esztendők közötti időszakra, azaz Álmos születése és a kereszténység felvétele közé teszik.

Emese, aki a turulmadártól esett teherbe, Ügyek vezér felesége, Álmos vezér anyja. A hitrege szerint a turulmadár álmot bocsátott rá, amelyben Emese méhéből folyó ered, mely idegen földön terebélyesedik ki. Az álomfejtők szerint ez azt jelentette, hogy fiút szül, aki kivezeti népét hazájából, Levédiából, s utódai dicső királyok lesznek.

Emeséről Anonymus is szól híres művében, a Gesta Hungarorumban. Ő 819-re teszi Emese férjhezmenetelét. A gestában Magóg király nemzetségéből származtatja az általa Ügyek vezérnek nevezett kérőt, aki Eunedubélia vezér lányát, Emesét veszi el feleségül. Anonymus szerint az álomban mindkét mitologikus történet előfordul; a méhből eredő folyó éppúgy, mint a turultól való teherbe esés. A magyar fejedelmek származási vonalát Anonymus az alábbiak szerint rajzolja meg: Nimród–Hunor–Etele–Ügyek (felesége Emese) –Előd–Álmos–Árpád.

Emese, mint az Árpád-ház és a magyarság ősanyja, egyben legarchaikusabb nőalakja, különleges mitológiájával és álombéli történetével kultúrtörténetünk és irodalmunk nagyon sok alkotóját megihlette. Ismertetésünk lezárásaként idézzük fel Juhász Gyula ide vonatkozó költeményét.

Juhász Gyula: Emese álma
Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.
Szépanyánk volt, sorsok anyja,

Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.
Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.
Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.
Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak
És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!
Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?