Nem volt boldog asszony, több rosszul sikerült házasság is szegélyezte életét. Hogy is lehetett volna boldog, hiszen éppen azé az eggyé nem lehetett egész élete során, akit tiszta szívéből szeretett. Ez a kegyetlen döntése a sorsnak, ez a szívtelen szülői szigor pedig az egyik legfájóbban szép szerelmi történetet eredményezte az irodalmi utókor számára.

Legalábbis így gondolja az utókor. Reménykedik a sírig tartó szerelemben, a lélek kitartó várakozásában, majd elepekedésében.
Csokonai 1797-ben Komáromban ismerkedett meg élete egyik legmeghatározóbb személyiségével, az akkor huszonegy esztendős Vajda Juliannával, kit verseiben Lillaként emlegetett. A lány Vajda Pál jómódú komáromi kereskedő nagy reményekkel kecsegtető gyermeke volt, kinek szülei gazdag férjet szántak. Nem is nézték jó szemmel, hogy lányuk egy éhenkórász poétához kívánja kötni életét, kit legjobb lenne valamilyen módon eltávolítani a közeléből.

 

 

A fiatalok talán alig érzékeltek ebből valamit. Lefoglalta őket saját boldogságuk, egymás iránt érzett szerelmük. A szépséges Julianna múzsája volt a költőnek, aki ontotta a hozzá, róla szóló verseket. A kezdeti boldog időszakról mesél "A pillanto szemek", "A boldogság", és a "Tartózkodó kérelem" címet viselő költemény. De a legnagyobb szerelemben is kénytelenek voltak a jövőre gondolni, minek boldogsága részükről nem is volt kétséges, de a biztonságos háttér megteremtése Csokonaira váratott. Kilenc hónapos felhőtlen viszony után a költő el is indult, hogy olyan állást szerezzen magának, amiből el tudja tartani Juliannát. Tervei között szerepelt, hogy a keszthelyi Georgikonban lesz professzor, és még egy tanári állást is megpályázott, de sajnos egyik elképzelése sem vált valóra.

A lány szülei pedig - mintha csak az alkalomra vártak volna - míg Csokonai a szebb jövő érdekében rögvest el is vállalt egy helyettes tanári állást Somogycsurgón, Juliannát férjhez adták Lévai Istvánhoz, a jómódúnak hitt dunaalmási kereskedőhöz.

 

 

A hírről Csokonai a távolban értesült, és érthető módon összeomlott, mivel életének utolsó reménykeltő képe vált ezzel semmissé. A beteges, gyenge fizikumú, törékeny költőnek esélye sem maradt a nyugodt, kiegyensúlyozott családi élet megteremtésére.

Néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig bejuttatta helyettes tanárnak a Csurgói gimnáziumba, majd visszatért szülővárosába, Debrecenbe. Darabos utcai házuk egy tűzvész következtében elpusztult, neki kiújult a betegsége, mi 1805-ben magával is ragadta.

Julianna 1798-ban Dunaalmásra költözött férjével. Ott éltek a férj 1840-ben bekövetkezett haláláig, ami után 4 évvel Lilla ismét férjhez ment, ezúttal Végh Mihály hetényi espereshez.
Ez a házassága sem sikerült, boldogtalan volt, így 5 év múlva visszaköltözött almási otthonába. Talán még mindig az egykori poéta után epekedett, akit fél évszázaddal túl is élt.
Dunaalmáson halt meg 78 éves korában, 1855. február 15-én.

 

 

Kérésére vele temették Csokonai búcsúlevelét és a Lilla dalok c. verses kötetet, amely a költő halála után jelent meg nyomtatásban. Sírja ma is látható a település református temetőjében, ahová az irodalomkedvelők gyakran el is zarándokolnak. Egykori szülőházában pedig ma emlékszoba működik.

Az utókor sem feledi az egykori szerelmeseket, hiszen a Dunaalmás Barátainak Köre Egyesület idén is - csakúgy, mint a száz évvel ezelőtti nagy ünnepségsorozaton - elhelyez egy, a Lilla sírjáról származó koszorút Csokonai Dorottya utcai síremlékénél. A száz esztendővel korábbi kedves gesztus felelevenítésére február 17-én kerül sor.

Forrás:
http://www.kembridge.hu/dunaalmas

Oldal: Csokonai szerelme,Lilla
Nők a történelemben - © 2008 - 2024 - nokatortenelemben.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat